Irány Miami!

 *Az utazás napja

Rémülten riadtam fel reggel az ágyamból, egy újabb rém álom után.
Már kezd elegem lenni, abból a sok vérfarkasos és vámpíros álomból ,mindig akkor riadok fel, amikor épp ugranának rám ,hogy megtámadjanak.S ha elmondom a szüleimnek akkor , azt mondják szószerint, hogy beteg vagyok és menjek el pszichológushoz.Lassan már el se merek aludni.
 Áh hagyjuk, hiszen ma megyek Miamiba nyaralni.Jól akarom érezni magam, kiakarok kapcsolódni. Remélem nem fogok ilyeneket álmodni ott is, mert ha igen, akkor tényleg elmegyek pszichológushoz.
Na nézzük csak. 16:30-kor indúl a repülő , most 09:24 perc van.
Kell egy 10 perc amig kiérek , akkor elindulok 16:20-kor.
Felkeltem nagy elmélkedésbe és úgy döntöttem, hogy letusolok, megmosom a fogam ,arcom, kisminkelem magam és leugrok a közeli kávézóba, egyet kávézni.
Miközben tusoltam furcsa hangokat hallottam, mintha valaki lépkedne a lakásomban.
Nem nagyon mertem kimenni, ezért gyorsan elvégeztem a tusolást, fogat és arcot mostam  és óvatosan egy vázával kimerészkedtem a mosdóból. Ez felettébb furcsa. Senki de senki nem volt a házban, csak én.
Itt valami nincs nagyon rendjén.
Minél hamarabb lefutottam a tömbház lépcsőjéből, hogy minél hamarabb kiérjek a gyanúshelyszínről.
Már mindjárt oda értem volna, amikor  úgy éreztem, hogy valaki figyel. Felnéztem a tömbházak ablakaira, meglepődésemre egy felettébb "hideg" arcú ember húzta be magát az ablakból , mikor oda néztem.
Nem érzem magam biztonságban.
A kávéházba érve odamentem Aiko nénihez ( ő vezeti a kávéházat ) és így szóltam hozzá:
- Jó reggelt, Aiko néni!- mondtam leűlve egy nagy székre.
- Szerbusz drágám! Hogy vagy? Kérsz valamit?- mondta, mint mindig mosolygós arccal.
- Áh. Nem valami jól. Rosszakat álmodom már egy hete, sötét árnyakat látok elsuhanni mellettem,stb. Nem értem mi van velem. Egy tejeskávét kérnék!- mondtam a Aiko néninek. Aiko néni egy nagyon kedves néger nő. Afrikából jött , úgy három éve.
Azóta szeretek idejárni kávézni, vagy egyszerűen csak egyet dumálni vele.
- Hát, ez nem valami jó jel.Főleg, hogy pont most méssz nyaralni. Ja igen! Mikor is indúl a repülő?Tessék -  adta a kezembe a tejes kávémat.
 -17:30-kór... Alig várom.- mondtam és szürcsőltem bele a kávémba.
- Értem. Elhiszem- mondta Aiko néni.- Hány hétre is méssz?-.
- Kettőre.- válaszólván megittam a az utosó cseppkávét is a poharamból.- Na Aiko néni, én azt hiszem én megyek.. Küldök majd képeslapot.- puszíltam meg.
- Jó drága. Érezd jól magad. Bulizz sokat!- mondta sugárzó arccal.Kiléptem a kávéházból, és indultam haza.
Már majdnem a tömbházam előtt voltam, amikor sutyorgást hallottam:
- Nem is olyan csúf, főleg , hogy milyen szép szőke haja van- mondta, egy férfi hang.
-Jó jó. Munka közben nem minősítünk az alakjáról senkit.- válaszólta, egy női sima és igen vékony hang.
Igen csak meglepődtem. Megvoltam bizonyosodva, hogy rólam beszéltek. Ezek követnek engem?
Hátra fordultam.. Nem láttam ez égvilágon senkit...
Végül félvállon hagytam és mentem tovább.
Aztán mikor a tőmházam előtt voltam, megint hallottam valamit:
- Látod? Meghallott minket..Mondtam, hogy ne hangoskodj- mondta a női hang.
- De te beszélgettél hangosan - szinte már kiabálta a férfi hang.
Megálltam.
Már elegem van. Körűl néztem, senkit sem láttam. Vártam egy 10 percet , aztán mégis felfuttam a tömbház lépcsőin.
Otthon már csak a semmit tevésbe kezdtem bele.
Pontosan 15:56-ig tartott, mikor kopogtatást hallottam:
- Kopp-kopp-kopp!- futottam az ajtóhoz kiváncsian.
Az ajtóban ki volt? Hát a senki úrfi.
Egy árva lelket sem találtam az ajtó előtt.
Már szedtem a bőröndöm , a pénztárcámat és húztam el a csíkot a lakásomból.
-Nem tudom, hogy ki csinálja velem ezt, de már betelt a pohár, csak nem követnek Miamiba is. -mondtam kicsitt hangosan.
Lehet, hogy egy 30 perccel hamarabb mentem a reptérre, de legalább kényelembe az elsők között foglalhatok helyet a repülőn.
A félórát telefonozással töltöttem el.
Aztán mikor már épp indúlt volna a repülő, felmentem és az első székbe leűltem.

Elindúlt a repülő ..

Folytatás a következő részben..